A dolog alapvetően egyszerű lenne, ha nem bujkálna minden fogorvosba a bizonytalanságtól való félelem. Az a kilátástalan helyzet, amit a világot irányító „okos” emberek teremtettek, megnehezíti a fogorvosoknak is a nyerő stratégia kialakítását.
Freud óta tudjuk, hogy az ember döntéseit elsősorban az érzelmek befolyásolják. A dolgok a általában a tudatalattiba dőlnek el és az értelem inkább csak logikusnak tűnő igazolásokat gyárt.
Sajnos, ez érvényes a fogorvosokra és betegeinkre is egyaránt. Bizonyára a jövőbe se fog csökkenni a szükséglet, de valószínűleg jelentősen csökken a kereslet szolgáltatásaink iránt.
Ennek az oka, egyrészről, a konkrét elbocsátások, a munkanélküliek számának növekedése, a gazdaság lelassulása, stb. - vagyis az objektív okok. Másik fontos tényező a szubjektív okok, amik majd abból adódnak, hogy a tudatalattinkba elhatalmasodik a félelem és a bizonytalanság. Sok olyan betegünk lesz, aki megtehetné, de mégsem fog költeni a fogaira pont az előbb említett érzelmi okok miatt.
Ugyanezek a kérdések fognak lejátszani a fogorvosba akkor, amikor a következő évi árait kell meghatároznia.
Egyfelől, természetesen, emelni kell az árakat akkor, amikor a fogorvos megélhetése is drágult. (Most nem is keveset.) Ugyanez érvényes az asszisztenciára, aki az egy évvel ezelőtti fizetéséből lényegesen nehezebben tud kijönni. A cég költségei is az egekbe ugrottak. Elég, ha csak a hitelekre, az energiaárakra, az anyagárakra gondolunk. Ezt még tetézi az a rengeteg plusz adminisztráció, amit az elmúlt évbe a nyakunkba kaptunk.
Másrészről a magasabb árak erősítik bennünk a félelmet a fizető betegek forgalmának visszaesésétől.
Mindenki másképp éli meg a válságot attól függően, hogy az életének, a cége fejlődésének melyik szakaszában van illetve, hogy bevétele milyen arányba származik a magán vagy az SZTK ellátásból.
Egy fiatal, nem teljes kapacitással dolgozó fogorvos még tudja kompenzálni a helyzetet több munkával, nagyobb lendülettel, ami már nem működik egy olyan fogorvosnál, aki az elmúlt években is maximális leterheltséggel működött vagy egy olyan idősebb kollega esetében, aki egészségi vagy más megfontolásból már nem tud vagy nem szeretne többet dolgozni ugyanazért a pénzért.
Létezik az a lehetőség, hogy magasabb szaktudást igénylő, talán jobban fizető szolgáltatásokat próbálunk kínálni annak a szűk rétegnek, aki ezt képes megfizetni. Ez jó fejlődési útvonalnak látszik, de számítani kell arra, hogy szűkülő kereslettel és nagy konkurenciával találkozunk, nem is beszélve arról, hogy aki most kezd ilyen irányba orientálódni az komoly befektetésekkel számolhat.
Sok fogorvossal találkoztam, aki az olcsóbb árakban látja a túlélési stratégiát (úgymond „alávág” a piacon kialakult átlagárnak). Sajnos, meglátásom szerint - ritka kivételtől eltekintve - óhatatlanul silányabb minőség társul. Fontos lenne elgondolkozni az ilyen kollegáknak azon a tényen, hogy az áraink a saját magunkról kiállított bizonyítványunk. Ha mi magunkat csak ennyire értékeljük, hogy várhatnánk el mástól, hogy elismerje, tisztelje a munkánkat.
Véleményem szerint a helyes stratégia az áremelés. A mai helyzetbe mindenképpen megfontolandó a mértéke, de szükséges továbbra is biztosítani a fejlődéshez a forrásokat. Talán egy mérsékelt áremelés és kinek-kinek a lehetőségeit kihasználva a hatékonyság növelése lehet a megfelelő megoldás a mai helyzetre.
A hatékonyság növelésének nagyon sok módja van, amelyek közül néhány elenyésző többletköltséggel jár: weboldal indítása, hírlevél kiküldése, jobb szervezés, dentalhigiénikus alkalmazása, lojalitást erősítő programok bevezetése, az időpont lemondások számának csökkentése, jobb marketing, stb.
Freud óta tudjuk, hogy az ember döntéseit elsősorban az érzelmek befolyásolják. A dolgok a általában a tudatalattiba dőlnek el és az értelem inkább csak logikusnak tűnő igazolásokat gyárt.
Sajnos, ez érvényes a fogorvosokra és betegeinkre is egyaránt. Bizonyára a jövőbe se fog csökkenni a szükséglet, de valószínűleg jelentősen csökken a kereslet szolgáltatásaink iránt.
Ennek az oka, egyrészről, a konkrét elbocsátások, a munkanélküliek számának növekedése, a gazdaság lelassulása, stb. - vagyis az objektív okok. Másik fontos tényező a szubjektív okok, amik majd abból adódnak, hogy a tudatalattinkba elhatalmasodik a félelem és a bizonytalanság. Sok olyan betegünk lesz, aki megtehetné, de mégsem fog költeni a fogaira pont az előbb említett érzelmi okok miatt.
Ugyanezek a kérdések fognak lejátszani a fogorvosba akkor, amikor a következő évi árait kell meghatároznia.
Egyfelől, természetesen, emelni kell az árakat akkor, amikor a fogorvos megélhetése is drágult. (Most nem is keveset.) Ugyanez érvényes az asszisztenciára, aki az egy évvel ezelőtti fizetéséből lényegesen nehezebben tud kijönni. A cég költségei is az egekbe ugrottak. Elég, ha csak a hitelekre, az energiaárakra, az anyagárakra gondolunk. Ezt még tetézi az a rengeteg plusz adminisztráció, amit az elmúlt évbe a nyakunkba kaptunk.
Másrészről a magasabb árak erősítik bennünk a félelmet a fizető betegek forgalmának visszaesésétől.
Mindenki másképp éli meg a válságot attól függően, hogy az életének, a cége fejlődésének melyik szakaszában van illetve, hogy bevétele milyen arányba származik a magán vagy az SZTK ellátásból.
Egy fiatal, nem teljes kapacitással dolgozó fogorvos még tudja kompenzálni a helyzetet több munkával, nagyobb lendülettel, ami már nem működik egy olyan fogorvosnál, aki az elmúlt években is maximális leterheltséggel működött vagy egy olyan idősebb kollega esetében, aki egészségi vagy más megfontolásból már nem tud vagy nem szeretne többet dolgozni ugyanazért a pénzért.
Létezik az a lehetőség, hogy magasabb szaktudást igénylő, talán jobban fizető szolgáltatásokat próbálunk kínálni annak a szűk rétegnek, aki ezt képes megfizetni. Ez jó fejlődési útvonalnak látszik, de számítani kell arra, hogy szűkülő kereslettel és nagy konkurenciával találkozunk, nem is beszélve arról, hogy aki most kezd ilyen irányba orientálódni az komoly befektetésekkel számolhat.
Sok fogorvossal találkoztam, aki az olcsóbb árakban látja a túlélési stratégiát (úgymond „alávág” a piacon kialakult átlagárnak). Sajnos, meglátásom szerint - ritka kivételtől eltekintve - óhatatlanul silányabb minőség társul. Fontos lenne elgondolkozni az ilyen kollegáknak azon a tényen, hogy az áraink a saját magunkról kiállított bizonyítványunk. Ha mi magunkat csak ennyire értékeljük, hogy várhatnánk el mástól, hogy elismerje, tisztelje a munkánkat.
Véleményem szerint a helyes stratégia az áremelés. A mai helyzetbe mindenképpen megfontolandó a mértéke, de szükséges továbbra is biztosítani a fejlődéshez a forrásokat. Talán egy mérsékelt áremelés és kinek-kinek a lehetőségeit kihasználva a hatékonyság növelése lehet a megfelelő megoldás a mai helyzetre.
A hatékonyság növelésének nagyon sok módja van, amelyek közül néhány elenyésző többletköltséggel jár: weboldal indítása, hírlevél kiküldése, jobb szervezés, dentalhigiénikus alkalmazása, lojalitást erősítő programok bevezetése, az időpont lemondások számának csökkentése, jobb marketing, stb.
Szólj hozzá Te is témánkhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése